• Leirase Mori Kor: 21 (dec. 24.) Nem: Nő

  "A bosszút úgy kell nevelni, mint a rab       oroszlánt, mindennap véres hússal kell
      etetni, az emlékek véres cafataival,
         hogy el ne veszítse vérszomjas
             hajlamait."

 Családi állapot: Szintén ghoul szüleinek már gyermekkorában végett vetett az életének - hála a gyors, szinte megjósolhatatlan támadó mozdulatainak -, más élő rokona pedig tudta szerint nincs.
 Érdeklődési köre(i): Az emberek, és persze a ghoulok testfelépítése, a pszichológia, illetve a cirkuszok. Különösen szereti a bohócokat, és a soha le nem hervadó, hatalmas mosolyukat.
 Csoportja: Lényegében a Hatalomratörőkhöz tartozik, ám egy sokkal nagyobb, nemzetközi klán egyik nagyra becsült tagja. Céljuk - akárcsak egy elfuserált horrorfilmben - a teljes világuralom, és a hatalom a többiek, a nem közéjük tartozók felett. Ők már igazság szerint nem is állnak különösebben messze ettől. A tagok nagy részére városokat, kisebb országrészeket bíznak, így az akaratukat mindig be tudják teljesíteni, és a parancsokat mindig végre tudják hajtani a lakosokon.
 Kagune: Maga a Kagune rendszertelenül egymásba fonódó, vékony, fonál-, esetleg hálószerű darabokból áll. A sötétpiros, szinte már-már fekete fegyverét leginkább távharcra - mármint lövésre - használja, de gyakran, a kígyókhoz hasonlóan csak körbeöleli vele az áldozatát, és összeroppantja azt, ezzel megelőzve a formalitásokat.
 Maszk: A félig piszkosszürke, félig fehér, latex anyag az orra közepétől a nyaka aljáig ér. A készítője ezzel a korábbi tisztaságát, ártatlanságát, jóságát, és az ettől különböző, mostani énét akarta szimbolizálni. Az ezen húzódó két, egymást a viselő szájánál metsző fekete lánc pedig a gyermekkora egyik meghatározó, fontos eleme, ami mindig arra emlékezteti a lányt, hogy honnan jött.

 Jellem: Nem mutat sokat magából, sőt, a féloldalas, apró fogait kivillantó mosolyán kívül szinte alig fordul elő, hogy érzelem jelenik meg az arcán. A zűrös, félelemmel teli gyerekkora (melynek a szülei megölése vetett véget) kinevelte belőle az emberek felé irányuló rokonszenvet, így az életeket is úgy kezeli, mintha csak valami tárgyak lennének. Kedve szerint szórakozik velük, és magában tagadhatatlanul jókat nevet egyesek szenvedésén, örömén, kínlódásán, és boldogságán. Ezért választotta ki a többi, valamit számító ghoul ennek a városnak a Porondmesterének. Bíztak abban, hogy nem hagy majd senkit - főleg nem magát - unatkozni. Habár viselkedése, az öltözködése, meg a magával hordott rózsaszín plüssnyuszi leginkább egy gyerekre emlékeztetné az embert, gyorsan képes felelőtlenből, értetlenből komollyá, és arrogánssá válni. Gyakran ingadozik e kettő között, szóval igen, a külső néha eléggé megtévesztő. Korábban nem mindenki nézte volna ki egy hozzá hasonlóan vékony, az átlagnál kisebb idomokkal rendelkező, sápadt, szinte már-már átlátszó bőrű, gyámoltalannak tűnő 162 centis lányból, hogy valójába ő maga is egy szörnyeteg - mert igen, ha valakire, akkor rá illek ez a jelző -. Szeret beleavatkozni az eseményekbe, és a háttérből összekuszálni a szálakat, keresztbe téve ezzel mindkét fajnak a hatáskörein belül.